Számunkra ma derült ki véglegesen, hogy az utcán kérészéletűek a csodák. De vannak, s amíg a társadalom és az ellátórendszer nem áll feladata magaslatán, addig nekünk kell a varázsló szerepét eljátszanunk. És ha véglegesen nem is tudjuk megoldani a problémájukat, egy emberibb vasárnap reggelt még szerezhetünk nekik.
Címke:
segíts másokon
-
-
Szedd már össze magad! Felháborító, hogy semminek sem tudsz örülni! Pedig megvan mindened! Így korholtam magamat, amikor a fáradtságtól még az ágyból…
-
A Teréz körúton találkoztunk először Kati nénivel. Két, hozzá hasonlóan jól öltözött és ápolt hölggyel ült a padon, valahol a Szondi és…
-
Isten tudja, mekkora része volt a szilveszteri pálinkázásnak abban, hogy Borika és Marika olyan gyorsan a szívemhez nőtt. A szimpátia kialakulásában bizonyára…
-
Mardos a lelkiismeretfurdalás. A tehetetlenség pedig még inkább. Hogy is hagyhatjuk magukra azokat, akiknek a legnagyobb szükségük lenne ránk? És éppen most.…
-
„Az újévre azért koccintunk!” Kiáltott utánam vidáman Borika, én pedig mosolyogva intettem vissza neki. „Persze, persze…” Nem éreztem az ígéret kockázatát, egy…
-
Sok mindenre képes vagyok a futás kedvéért. Eddig sem zavart az eső, a hideg, a meleg, de még a vihar sem. És…