Számunkra ma derült ki véglegesen, hogy az utcán kérészéletűek a csodák. De vannak, s amíg a társadalom és az ellátórendszer nem áll feladata magaslatán, addig nekünk kell a varázsló szerepét eljátszanunk. És ha véglegesen nem is tudjuk megoldani a problémájukat, egy emberibb vasárnap reggelt még szerezhetünk nekik.
Kategória:
Segíts
-
-
Ellentmondásos érzelmek dúltak bennem a karantén idején. A szokásosnál is tehetetlenebbnek éreztem magam, miközben a járvány terjedését sem szerettem volna elősegíteni. Az…
-
A Teréz körúton találkoztunk először Kati nénivel. Két, hozzá hasonlóan jól öltözött és ápolt hölggyel ült a padon, valahol a Szondi és…
-
Isten tudja, mekkora része volt a szilveszteri pálinkázásnak abban, hogy Borika és Marika olyan gyorsan a szívemhez nőtt. A szimpátia kialakulásában bizonyára…
-
Mardos a lelkiismeretfurdalás. A tehetetlenség pedig még inkább. Hogy is hagyhatjuk magukra azokat, akiknek a legnagyobb szükségük lenne ránk? És éppen most.…
-
„Az újévre azért koccintunk!” Kiáltott utánam vidáman Borika, én pedig mosolyogva intettem vissza neki. „Persze, persze…” Nem éreztem az ígéret kockázatát, egy…
-
Sok mindenre képes vagyok a futás kedvéért. Eddig sem zavart az eső, a hideg, a meleg, de még a vihar sem. És…
-
Először azt hittem, túl korán érkeztem. De nem. Pontos voltam, mint mindig. A brüsszeli Cinquantenaire parkban fél órával a maraton indítása előtt,…